meggy, meggyszósz, párolt alma, krumpli püré.
Nem szeretem ezt a tányért, nekem nem tetszik pókember figurája, tányérként pedig minden eszembe jut róla, csak az étvágyam nem. Ma mégis elővettem, ugyanis a fiam múltkor krumplipüré mellé nem ette a párolt almát, a sima főtt krumplit falta. A meggyszószt kikanalazta tegnap a meggyel, a főtt krumpli viszont nem ízlett neki benne. A főtt krumpli helyett végül párolt almát evett. Nem lehet rajta kiigazodni, mikor mihez van kedve, s miután alig pár ételt ehet, nem is tudok olyan változatosan főzni, hogy biztos jó legyen. Elővettem hát ezt a tányért, és külön tettem bele a meggyszószt, a meggyet, a párolt almát és a krumplipürét. Érdekes módon így az EGÉSZ elfogyott, párolt almából és krumplipüréből még repetázott is. Lehet, nem szereti, ha egybe vannak keverve a dolgok. Mindenesetre akár szeretem ezt a tányért, akár nem, jó szolgálatot tett :)
A krumplipüréről azért terveztem írni, mert tej-vaj-margarinmentesen nem sikerült sokáig olyat csinálnom, ami bárkinek is ízlett volna. Csak vízzel vagy rizstejjel törve száraz marad, és az íze sem az igaz. A nulldiétába azonban nem fér bele a margarin, vaj. Eszembe jutott, hogy az étolaj engedélyezett, akkor megpróbálom azzal és rizstejjel készíteni. Meglepődtem, mert nagyon finom lett. Állagra is olyan lágy és krémes, ahogy szeretjük (az pedig csak az én ügyetlenségem, hogy nem tudom rendesen összetörni a krumplit). Azóta is a krumplipüré a kedvenc étele kisfiamnak :)
