"Ne félj a gondjaidtól, hanem üzenetnek tekintsd őket. Lehetőségnek arra, hogy tisztábban láss, és ezáltal erőteljesebben birtokold az életedet, mint eddig. Megértsd, mi a jelentősége annak, hogy te is itt vagy a földön."

Kornis Mihály

2012. május 2., szerda

6 nap


múlva megint MR. Készülök rá, lelkileg. Hiába tudom, hogy a mostani eredmény mindegy lesz, ha nő a daganat is évek vannak a következő műtétig, amely évek alatt még akármi történhet, pl. megállhat a növés vagy vissza is fejlődhet a tumor. Lehet, hogy már most jó hírt kapunk. Bármi megeshet, de az biztos, hogy jelenleg nem lesz tennivaló Dani fejével. Mégis, ahogy közeledik a nap, egyre kisebb a gyomrom. Akárhogy is lesz, rossz érzés oda visszamenni. Rossz érzés megint végigcsinálni a procedúrát, az éhgyomorra fél napos várakozást, a szúrást, az altatást. Tudom, hogy Dani jól fogja viselni, de anyaként nekem akkor is fáj, hogy évről-évre át kell élnie ezt.
Életemben először negatív is vagyok, valahogy elképzelni nem tudom, hogy jó eredményt kapjunk. Eddig mindig olyan optimista voltam, talán azért is vagyok most borús, mert mindig csalódtam. S akárhogy is készül az ember a rosszra, a lelke mélyén mindig van egy pici remény, s tudom, ha az lesz a papíron, hogy megint prominensebb a halmozódás vagy megint új halmozódás jelent meg, akkor sírni fogok. Erre mégsem lehet készülni.
Olyan könnyen mondta a sebész novemberben, hogy Danit egészségesnek kell tekinteni. Nem mintha nem tekintenénk annak. Teljes mértékben úgy van nevelve, akármikor akármilyen baja volt, nem tekintettük betegnek. De az anyai szív és lélek nem így működik. Szorongok megint a jövőhét miatt, nagyon szeretném, ha már túl lennénk rajta, hogy ne reménykedjek és csalódjak megint.
Utálom ezt az egészet! Mégis, hálát adok az Úrnak, hogy ennyivel megússzuk, egyenlőre, s imádkozom, hogy ennél rosszabb sose legyen!

"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt."
                                                                  (Filippieknek írt levél 4,6)
"De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el."
                                                                 (Ézsaiás könyve 40,31)