"Ne félj a gondjaidtól, hanem üzenetnek tekintsd őket. Lehetőségnek arra, hogy tisztábban láss, és ezáltal erőteljesebben birtokold az életedet, mint eddig. Megértsd, mi a jelentősége annak, hogy te is itt vagy a földön."

Kornis Mihály

2011. október 16., vasárnap

Egy kis elmélkedés

Gondolkoztam, hogy zártba írjam-e, de úgy vélem, inkább ide tartozik, hogy mire jutottam. Nagyon nehéz ezen az eredményen túltennem magam, nehezebb, mint gondoltam. Ilyenkor igyekszem mindent összeszedni, ami pozitív és erőt ad. Így jutottam el oda, hogy végiggondoltam a dolgokat. Danim 3,5 éves volt, amikor már teniszlabda méretű volt a daganata. Ha feltételezem, hogy a születése után rögtön növekedni kezdett, akkor 3,5 év alatt nőtt akkorára.
Ehhez vettem hozzá, hogy most a pár milis ott maradt rész "csak" megvastagodott. Azaz közel 1 év alatt, amiből csak fél éve diétázunk, nem nőtt számottevően. Ha a következő 2,5 évben is ennyit nőne, akkor sem jutna el addig a méretig, ami korábban életveszélyes állapotot okozott. Így ha kicsit is tudok racionális lenni, akkor rá kell jönnöm, hogy igenis értem el eredményt a diétával és életmód váltással, hiszen lassabban nő a tumor, mint korábban. Ugyan nem ezt vártam, de meg kell próbálnom ezt pozitívan értékelni, s reménykedni, hogy innen tényleg csak 1 lépés választ el attól, hogy ne nőjön egyáltalán.

Mindezt azért írtam ide, mert szerintem egy rossznak számító eredmény után sokan megkérdőjeleznék és feladnák az egészet. Én nem teszem, hiszen ez is bizonyíték, hogy hat. Csak arra is, hogy ennél is több kell. Most vettünk Varga gombát is Daninak, nem tudom, higgyek-e ilyesmiben, de eddig nem próbáltam, mit veszíthetek? Mellette tartom a diétát és igyekszem konzultálni valaki hozzáértővel a részletekről, hogy mit tudok még tenni, vagy netalán mit rontottam el.